Karácsony!

Nagyon jól telt el a karácsony.December 23.-án reggeltől késő délutánig sütöttük a sütiket Karácsonyra.Sütöttünk pogácsát,diós-mákos kalácsot és mirindás sütit.Attila csinálta a kedvencét a leveles tésztából készült lekváros sütit.Estére nagyon elfáradtunk.Másnap délelőtt pakolásztunk és végre minden a helyére kerül a szobánkban.Este 6 órára volt megbeszélve ,hogy eljön hozzánk Csaba és Csacsi(apum két cimborája) és kártyázunk.Mikor megjöttek először vacsoráztunk és utána megtanultunk mi is Attilával és anyummal fájerezni.Kb 7 -fél 8 körül kezdtünk kártyázni és hajnali fél 4-kor hagytuk rá a kártyapartit,de azt is csak azért mert nekünk másnap azaz 25.-én mennünk kellett Attiláékhoz ebédre.Így nem sokat aludtunk.Mielőtt elmentünk telefonáltak tesómék ,hogy aznap jönnek valamikor délután,hogy mi is ott legyünk ,pedig 26.-áról volt szó.Mikor már ott voltunk Attiláéknál akkor beszéltem anyummal telefonon és mondta ,hogy fél 1-re jönnek tesómék.Attiláéknál jól éreztük magunkat.Ott volt Attila mindkét nővére és családjaik.Nagyon aranyosak voltak és mindenki örült az ajándékoknak.Anyum 2 óra körül csak telefonált és mondta ,hogy Vivi(unokahúgom) kérdezi mikor megyünk haza.Ezért hazajöttünk ,hogy játszhassunk egy kicsit vele,mert Activity-t kapott ajándékba és hát játszani kellett.Sajnáltam azért ,hogy igazából keveset tudtunk Attiláéknál lenni ,de így egy kicsit ünnepeltünk náluk is meg tesómékkal is,de megígértük Aniáéknak (Attila nővérének),hogy a két ünnep közt elmegyünk hozzájuk is.Este elég gyorsan elaludtunk amiért nem bírtuk kialudni magunkat a kártyaparti miatt :) Ma leültünk anyumékkal kicsit kártyázni és megint sikerült kb 4 órán át keresztül kártyázni,de nagyon jó volt.
Örülök ,hogy Attilával együtt boldoga ünnepelhettem a karácsonyt és még remélem sokat fogunk együtt tölteni.Szeretlek Kicsim!
Boldog Karácsonyt még egyszer mindenkinek!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!!!

Költözés!

Apummal megbeszéltük a múlthéten ,hogy szombaton költözünk,mert ő hozott minket haza kocsival ,hogy ne vezessek a csúszós úton még a nemrég műtött lábammal.Szombat reggelre megbeszéltük két barátnőmmel (Edittel és Szilvivel),hogy kimegyünk délelőtt a karácsonyi vásárba meginni egy forralt bort.Attila és Én negyed 9-kor találkoztunk Szilvivel és a barátjával Pistával,mert Attila nem akart kijönni a karácsonyi vásárba ,de Szilviék szerették volna megismerni.Végül úgy döntött reggel ,hogy kijön velünk Ő is és 9-kor találkoztunk Edittel.Nagyon hideg volt és nagyon fáztunk és úgy döntöttünk ,hogy a mi karácsonyi ajándékunk egymásnak téli cipő lesz.A karácsonyi vásárból együtt eljöttünk és még beültünk az egyik hangulatkarbantartó helyre meginni még egy pohár üdítőt ezután mi el is indultunk haza mert már 11 óra volt és még mi nem is pakoltunk össze semmit.Hazaértünk és nekiálltunk összepakolni Attila dolgait.Mikor már a nagy részét összepakoltuk hívtam apumat ,hogy indulhat az első kanyarért.Elhoztuk haza és visszafelé beugrottunk a Deichmann-ba nézni téli cipőt ,de ott nem találtunk megfelelőt.Attila is talált olyan cipőt a mi tetszett neki meg én is ,de egyikünk lábára se volt jó méret ezért benéztünk egy kínai boltba és ott találtunk mindketten jó meleg téli cipőt.Ezután elmentünk a maradék holmiért és mire hazaértünk a hó is elkezdett esni hatalmas pelyhekben.Itthon még este elpakoltuk a ruhákat a helyére és a tv-t és hifit is beállítottuk.Már minden a helyén van csak a szekrények polcain kell rendet tenni,de végre itthon vagyunk.

Karácsonyi ajándék!

A hétvégén kezdtünk gondolkozni ,hogy mit kéne venni ajándékba a családtagoknak mert Attila anyukája is vett valami apróságot nekünk meg tesómék is vettek.Nem szeretnénk úgy kapni hogy mi nem tudunk adni.Nem nagyon jutott eszünkbe semmi olyan ami nem olyan drága de még is egy kis apróság.Attila eladta az egyik napszemüvegét és abból kapott pénzből kellett gazdálkodnunk.Tegnap megbeszéltük ,hogy ma szétnézünk itt a közelben lévő boltokba.Egész délelőtt azon gondolkoztunk ,hogy mit vegyünk ,de nem jutott eszünkbe semmi értelmes.A gyógytorna után lementünk a közelben lévő 100 ft-os boltba valami kis emléktárgyat nézni ,de nem találtunk semmit.Átmentünk a szemben lévő kínai boltba és ott is szétnéztünk.Végül úgy döntöttünk ,hogy a családok nő tagjai(8-an) kapnak egy pár puha zoknit(ami most nagy divat),a férfiak(4-en) pedig egy boxeralsót.Nem nagy valami,egy kis apróság ,de ezt legalább tudják használni és nem úgy vettünk valamit ,hogy nem is volt rá szüksége senkinek.Mi megbeszéltük ,hogy egymásnak nem veszünk semmit,de a Jézuska úgyis csempész oda valamit nekünk is a fa alá. :)

Hull a HÓ!

Végre esik a hóóóóó Szegeden is!Remélem meg is marad ,mert úgy szép a Karácsony ha fehér!
Itt egy kis karácsonyi videó Crazy Frog-tól.Unokahúgom nagyon szerette mikor még 2-3 éves volt,még kapott is egy kis zenélős crazy frog bábút karácsonyra.Ő csak úgy hívta ,hogy biiiiika.:)

Fogfájás !

Tegnap délután elkezdett fájni a jobb felső bölcsességfogam.Először nem is volt vészes de később vettem be egy cataflam fájdalomcsillapítót.Este 8 órakor újra elkezdett fájni ekkor bevettem még egy cataflamot meg egy algopyrint mert már 1 gyógyszer nem volt elég.1,5 óra múlva be kellett vennem még egy algopyrint mert már nem hatott,később kb 11 óra felé egy cataflamot ,fél 1-kor egy contramalt.Végül 2 órakor még 1 algopyrint kellett bevennem és így tudtam végre elaludni,mert nagyon fáj a fogam,bár forgolódtam.Reggel felhívtuk a Szájsebészeti klinikát,hogy kell-e beutaló ebben az esetben.Mondták ,hogy mehetek,így elindultam 8 órakor.A kartonozóból kikértem a kartonom és bedobtam a felvételi ajtónál.Kb 10 órakor behívtak és elküldtek röntgenre majd a földszinten a 4-es ajtóhoz kellett mennem.Ott azt mondták,hogy csak akkor tudják kihúzni a fogam ,hogyha veszek be antibiotikumot amiért el kellett mennem a patikába ami szerencsére nem volt messze és 1 órával a gyógyszer bevétele után kellett bekopognom.A gyógyszer a friss csípőprotézisem miatt kellett nehogy rámenjen egy baktérium és gyulladáscsökkentő hatású.Mikor bementem ekkor már 11:50 volt a délutános orvos volt és el kellett neki mondanom újra ,hogy miért vagyok ott.Beszúrta a fájdalomcsillapító injekciót és mikor hatni kezdett elkezdte egy eszközzel kilökni az ínyemből a fogat.Egyszer belenyúlt a már rossz részébe a fogamnak ami nagyon fájt,de végül kijött és végül elindulhattam haza.Hála istennek már nem is fáj.Nem tudom mi jöhet még :(

Attilának......

Az együtt töltött 6 hónap képekben.......Nagyon Szeretlek!!!

Az orvosnál!

Tegnap elmentem az orvoshoz a kontroll vizsgálatra.Időben szerettem volna végezni ezért odamentem fél 8 előtt de kiderült ,hogy csak 8-kor nyit a betegfelvétel.Mire 8 óra lett már nagyon sokan álltak sorba ezért szerencsém volt ,hogy hamarabb mentem.A 73-as ajtóhoz kellett mennem most is és be is adtam a papíromat .A doki csak 9 után jött és elsőként hívott be.Volt vele egy külföldi származású tanuló srác is és ezért angolul beszéltek.Tanultam én is angolul ezért ezért nagyjából értettem amit mondott a doki .Mikor bementem megkérdezte ,hogy hogy vagyok és hogy jobban szaladok-e mint a párom meg ,hogy a párom hogy van?Megnézték a műtéti heget és utána fel kellett feküdnöm a vizsgáló asztalra és megnézte hogy mozog a lábam.Most fájdalom nélkül felbírtam emelni a műtött lábamat míg a másikat már nem annyira.Január végéig elég lesz egy mankót használnom ,utána el is hagyhatom ha úgy érzem.A fürdést sajnos még nem ajánlja se fürdőkádban se a fürdőkben fél évig.Ezért most nem fogunk menni Attilával vízi tornára csak majd szárazra,de az is lehet ,hogy inkább kihasználjuk januártól megint a házi gyógytornászt.Legközelebb majd márciusban kell mennem a fél éves kontroll vizsgálatra és azt mondta a doki ,hogy akkor fog csináltatni röntgent ,de inkább a még meg nem műtött csípőmre lesz kíváncsi.Azt csak akkor műtik meg ha már muszáj lesz ezért kell szigorú fogyókúrába kezdenem ,hogy kíméljem a csípőmet is meg hát egyébként is jól jönne ha megszabadulnék pár felesleges kg-tól.Remélem nem fog olyan mértékben romlani mint a már megműtött lábam a műtét előtt,bár sajnos nem fog azért jót tenni a bal ,még meg nem műtött lábamnak ,hogy azt terhelem jobban.Mindenesetre mindent megteszek ,hogy még ne kelljen kés alá feküdnöm ha nem muszáj .

Az elmúlt 1 hónap.....

Már 1 hónapja ,hogy megműtötték Attilát és engem és itthon vagyunk.Mozogni még maximum a boltig tudunk ami csak 150 m-re van,de még mindig elfáradunk.Most telt le a 6 hét a műtét után és most kezdhetjük fokozatosan terhelni a lábunkat,de holnap megyek a kontroll vizsgálatra és megmondja a doki ,hogy mit lehet már és mit nem.Remélhetőleg minél hamarabb javul annyira a lábunk ,hogy tudjunk többet mozogni,mert azt hogy a 4 fal közt vagyunk egyre nehezebben viseljük.Mi is egyre feszültebbek vagyunk ,hogy nem tudunk nagyon kimozdulni a lakásból és a családtagok is,meg hát még azért fáj is a lábunk .Attilának a műtött lába nekem már inkább a másik lábam mert most már kezdi érezni a terhelést.Mi azt viseljük nehezen ,hogy a tv nézésen, netezésen kívül nem nagyon tudunk mit csinálni,a családtagok meg azt ,hogy azért mégis csak 2 embernek kell segíteni.Az én szüleimnek is nehéz mert nem sűrűn tudunk így találkozni pedig szívesen segítenének ők is.Már nem tudok minden hétvégén kimenni mint műtét előtt,de nemsokára költözünk Attilával hozzájuk.Ha most már jobban terhelhetem a lábam azért megpróbálok néha kimenni egy kicsit.Én szeretem őket és fáj az a helyzet ami köztük és a Bátyám és felesége közt van.A szüleim nem szeretnék őket megbántani ,de bármit csinálnak semmi se jó,mert sajnos mindent úgy értenek ahogy akarnak.Remélem ez a helyzet hamarosan megoldódik azért is ,mert a szüleimnek nagyon fáj,hogy nem tudják úgy szeretni a még egyetlen unokájukat mint mások és én se,de ehhez a bátyámék hozzáállásán is változtatni kellene.Mindenesetre azt tudom ,hogy ha megszületik vagy megszületnek az én gyerekeim ők nagyon szeretni fogják az én szüleimet ,mert ismerem őket,minden hülyeséget meg fognak nekik tenni és venni és ez igaz Attila családjára is .Mert szeretném ,ha ő lenne gyermekeim apja. :))

6 hónap !

Tegnap ünnepeltük a 6. együtt töltött hónapunkat Attilával.Az elején nem gondoltam volna ,hogy ennyi ideig és még tovább együtt leszünk és így megszeretjük egymást.
Nagyon sőt mindennél jobban Szeretlek Babám!!!!

Várva várt........:)

Szokás szerint 10.-ére vártuk a nyugdíj kifizetést ,de már rendszeressé válik ,hogy 12.-én adják.Ma reggel az sms-ekre ébredtünk ,hogy megjött.Mikor lementünk itt a közeli automatából kivenni pénzt és előttünk állt két idős ember akiknek nem sikerült felvenni a pénzüket ,mert kiírta ,hogy technikai okokból nem jó az automata.Pár órával később megint megpróbáltuk,de ekkor már 3-4 ember állt a gépnél mert ők is megpróbálkoztak a pénzfelvétellel és le is emelte a számlájukról az X összeget de nem adott ki a gép bankjegyet pedig már voltak szerelni is . Már egy rendőr is kijött.Mikor felhívták a megadott segélyszámot még a telefon másik végén lévő munkatárs flegmán beszélt és csak annyit mondott ,hogy próbálják meg újra mert akkor lehet hogy nullázódni fog.A rendőr szeme láttára próbálták meg újra,de újra sikerült a tranzakció,de bankjegyet megint nem kapott az illető.Ekkor már a rendőr hivta fel az iletékes szervet ,hogy csináljanak valamit,de ennek az eredményét nem tudom mert nem vártuk meg.Mikor mentünk vissza akkor már ráragasztottak egy papírt hogy nem jó.Mi persze Attilával nem merjük bevállalni hogy elsétáljunk egy messzebb lévő másik automatához mert azért még ez is kicsit fárasztó út pedig itt van 150 m-re.Így hát hiába örültünk ,hogy végre megjött a nyugdíj.Éljen az új technika!!

Nagyon megtetszett!

Most ,hogy itthon vagyunk az egyik elfoglaltságunk a tv nézés lett és így nézni szoktuk a Csillag születik most futó adásait.Nekem most ez a szám lett a kedvencem,szerintem nagyon jó a srácnak a hangja.Ezért Attila kirakta nekem a saját blogjában.Mondtam ,hogy én is ki szeretném rakni ,de rám szólt ,hogy ne utánozzuk egymást!Ere csak annyit mondtam neki,hogy toll a fülébe!Szeretlek Attim!

Köszönöm,hogy vagy nekem!

Köszönöm,hogy mellettem vagy Babám már fél éve és ,hogy Szeretsz és Szerethetlek!

Az elmúlt fél év!

Május 11.-én hétfőn mint már korábban is említettem a fürdőben voltam a szokásos vízalatti tornán és utána beültem a meleg vízbe szokás szerint.Egyszer csak megjelent Ő és odajött hozzám mikor meglátott és kérdezte mi a helyzet „R”-rel.Én mondtam ,hogy egy kamu dumával lerázott és nem is foglalkozok vele tovább.Onnantól egész dél elött együtt voltunk a fürőben.Elmentünk szaunázni,napozni és beszélgettünk.Kérdezte hogy Őt megnéztem-e egy bizonyos közösségi oldalon.Én mondtam ,hogy nem ,pedig megnéztem mert megkerestem „R” oldalán és még akkor anyukámnak is megmutattam mivel sokat beszéltem róla előtte.Mondta ,hogy jelöljem be és Ő vissza fog igazolni nem úgy mint „R”.Egyszer megkérdezte,hogy :”mi lenne ,ha hazakísérne és jól éreznénk egymást?”Én igent mondtam,mert úgy gondoltam ha máshogy nem de legalább „ 1 napig vele lehetek és jól érezzük magunkat”.Meg is beszéltük ,hogy majd találkozunk délután ,mert nekem mennem kellett a fürdő után a Női klinikára a 3 havontai kontrollra.3 órát beszéltünk meg és mikor megláttam az ablakból ,hogy ott van a megbeszélt helyen akkor mentem le hozzá.Felmentünk hozzám(én ekkor barátnőmnél laktam albérletbe) és nagyon jól éreztük magunkat,sokat beszélgettünk.Mikor ment el mondta ,hogy majd vegyem fel msn-re és majd beszélünk még.Alig vártam ,hogy visszaigazoljon a közösségi oldalon mert csak az után tudtam megnézni az msn címét.Egész este azt lestem.Utána még ott beszélgettünk és megbeszéltük ,hogy másnap is eljön és utána és utána is és a végén már azon kaptuk magunkat ,hogy már néhány cuccát is elhozta.A legtöbb időt együtt nálam töltöttük.Az első időkben mindig azt mondta Attilám,hogy : „szeretlek ,de nem vagyok szerelmes „.Ez a mondat azóta szállóige lett és szoktunk vele viccelődni :) Ez nem is volt baj ,mert én is így éreztem és szerintem ez jobb is ,mert a szerelem az egy fellobbanás két ember közt akik nem is ismerik egymást,de mi előbb szerettük és később lettünk szerelmesek mikor megismertük egymást.Szerintem ez az igazi.Adódott egy lehetőség,hogy elmenjünk Hévízre.Apumtól elkértem az autót és barátnőmet és a kisfiát vittük el és cserébe ott maradhattunk hétvégére.



Nagyon romantikus 3 nap volt.Sétáltunk,bementünk fürdeni a gyógyvízbe ami nagyon jó hatással volt ránk és esténként beültünk valahova.Nagyon jól éreztem magam Attilával.Ezzel ünnepeltük meg ,hogy már 1 hónapja együtt vagyunk.





Mikor hazajöttünk Attila még járt gyógytornára ,nekem lejárt.Mikor ő hazaért a tornáról én már náluk vártam,így ezeken a napokon náluk voltunk ,hétvégente meg a szüleimhez mentünk.A szüleim hamar elfogadták,apum sokat hülyéskedik vele.Nekem augusztusban kellett mennem a következő kontroll vizsgálatra a Női Klinikára.Nagyon jól eset mikor mondta Attila ,hogy félt és el szeretne kísérni.El is jött velem ilyenkor csak a szokásos vizsgálat és vérvétel van.Pár nappal később kellett befeküdnöm a Füll-Orr-Gége Klinikára mert vették ki a mandulámat.Attila bekísért és meg is várta a műtétet .Nagyon fájt a mandulám helye mikor felvittek a szobámba és láttam Attilán ,hogy neki ezt nagyon rossz látni,hogy „szenvedek”.Szerencsére csak 3 napot voltam bent ,de Ő minden nap bejött többször is.Ez tartotta bennem a lelket ,mert nagyon nem szeretem a kórházakat amióta 2 éve elég rendszeresen látogattam.Közeledett a szeptember 1-je amikor mennem kellett vissza a MÁV rendelőbe Virág doktorhoz.Amikor mentem megnézte az áprilisban készült röntgenemet és mondta ,hogy csak a csípőprotézis beültetés segít a fájdalmam megszüntetésén,mert a fájdalomcsillapító az csak ideig-óráig hatásos.Kaptam is beutalót az Ortopédiai klinikára Tep elbírálásra.Ott október 7-ére kaptam időpontot Dr. Sohár Gellérthez.Aznap nagyon elkeseredtem ,mert eszembe jutott ,hogy ez is a kemonak a következménye és nem elég ,hogy akkor végigszenvedtem az egészet most a mellékhatásától is kell.Attila szeptember 10.-én ment a dokijához ,mert a jobb csípőjét is meg kell csinálni.Neki október 14-ére tűzték ki az időpontot mert nála is sürgős a beavatkozás .Közben én megint lejártam vízalatti tornára ,hogy még ha nem is használ ,de legalább áztathatom magam a gyógyvízben.Amikor feküdtem a vízben sokszor végigfutott az agyamon a megismerkedésünk Attilával :) Attila közben intézte a műtéhez szükséges vizsgálatokat.Október 7-én mentem a dokihoz és mikoe megmutattam neki a röntgenemet egyből azt mondta hogy : „pffffúúúú” és mondta ,hogy mindjárt jön megmutatja egy másik dokinak is.Mikor visszajött mondta ,hogy csípőprotézisre van szükségem mert más lehetőség nincs.Nagyon csúnya a röntgenem és ugye az áprilisban készül és azóta sajnos rászorultam ,hogy 1 könyökmankót használjak mert már az nélkül nem tudtam a lakáson kívül elindulni.Említettem neki ,hogy Attilát is műtik a jövőhéten és ekkor többet kérdeztek róla mint rólam.Ezen mosolyogtam.Kérdezte a doki ,hogy :”akar a párjával együtt befeküdni?”.Én azt hittem viccel még az aszisztens nővel mosolyogtunk is ,erre a doki ,hogy most komolyan mert van egy hely a következő hét péntekre(okt.16-ra).Elmondta,hogy sürgős lenne mert valószínűleg a kemo miatt a femurfejem (a combcsont végén a forgó rész)össze eset és elhal a csont.Én belementem mert a következő időpont csak februárra volt és nekem nagyon fájt már.Elkeserített ez a hír is pedig tudtam ekkor már,hogy csípőprotézis vár rám.Megbeszéltük Attilával ,hogy mikor végzek az orvosnál hozzájuk megyek.Mikor leszálltam a troliról Attila már ott várt.Odamentem hozzá és kérdezte mi volt a dokinál.Én mosolyogva mondtam neki ,hogy van egy rossz hírem pedig szívem szerint sírtam volna.Mondtam neki ,hogy jövőhét péntekre kaptam időpontot a műtétre.Erre a hírre kiverte a víz őt is.Nekem aznap megcsinálták a röntgeneket(mellkas és friss csípő),másnap mentem vérvételre és a Női Klinikára friss papírért.A következő pár napban azon gondolkodtunk ,hogy oldjuk meg majd a gyógyulást így ,hogy Attilámat szerdán engem meg utána pénteken műtenek.Előtte megbeszéltük ,hogy majd megyek hozzájuk és segítek neki és mikor már felgyógyul kicsit kiköltözünk együtt a szüleimhez.Most így hirtelen a hétvégén kellett mindent hazapakolnom az albérletből mert amíg én lábadozom amúgy is haza mentem volna ,hogy anyukám tudjon segíteni mert barátnőm akinél laktam ő állandó éjszaka dolgozik és nem is szerettem volna ,hogy ez mellé még nekem is segítenie keljen.Így hétvégén pakoltunk haza,otthon még a szobánkba mindent a helyére tettünk és még a szüleimtől egy egyszemélyes ágyat behoztunk Attiláékhoz ,mert úgy döntöttünk ,hogy náluk lábadozunk addig míg több segítségre van szükségünk.Nagyon sokat dolgoztunk fájós lábbal ,de muszáj volt mert műtét után nem tudtunk volna.Eljött a 13.-a kedd mikor reggel kocsival bevittem Attilát a kórházba,megvártam míg elfoglalja az ágyát és hazajöttem még pakolni meg összeszedni az cuccokat amiket én is viszek a kórházba.Szerdán mikor Attilát műtötték nekem az anesztes doktornőhöz kellet mennem.Ott ültem a folyosón mikor tolták le Attit a műtőbe.Délután mentem be hozzá és nagyon rossz érzés volt látni ,hogy mennyire fáj neki,mert még a spinális érzéstelenítéstől nagyon fájt a feje is.Másnap feküdtem be én is és egész nap járkáltam át hozzá csak az egyik profeszornak nem tetszett és visszaküldött.Eljött a péntek reggel ébredés után bekötötték az infúziót és egyszer csak jöttek értem. 3/4 10-kor toltak be az előkészítőbe ahol megkaptam én is a spinális érzéstelenítést(grincbe érzéstelenítettek) utána irány a műtő.Akkor ébredtem fel először mikor elindították a fűrészt ,de hála istenek el is aludtam mikor már használták is.A következő emlékem ,hogy arra ébredtem,hogy kalapálják a protézist a helyére .Ez elég kellemetlen érzés volt.Utána kértem az altató orvost ,hogy engedje le a kezem ami a fejem felet volt felkötve mert már nagyon fáj.Leengedte és poénosan azt mondta „de ha lehet ne simogassa a doktor urat „ Ezen mosolyogtunk.Pár perccel később már vették is le rólam azokat az anyagokat amivel le voltam takarva és toltak vissza a kórterembe.Attilával csak a nővérek által kaptunk hírt egymásról meg jöttek a szüleim és mentek át hozzá is és az ő anyukája is jött át hozzám is.Meg minden nap amíg nem tudtunk mozogni beszéltünk pár percet telefonon.Szombaton apukám áttolta Attilát ,hozzám és nagyon jó volt végre látni.Sajnos csókot nem tudtunk váltani ,de legalább már megfogtuk egymás kezét.Vasárnap a nővérek segítségével el kellett kezdeni járkálni és én erőt vettem magamon és átsétáltam hozzá.Ekkor végre megöleltük,megcsókoltuk egymást.Nagyon jó érzés volt.Utána már esténként együtt néztük a tv-t.A hosszú hétvége előtt mindkettőnket hazaengedték.Attilának még volt egy érfestése hazaindulás előtt mert bevették egy gyógyszerkísérleti programba.Én már itthon voltam náluk mikor ő megjött.Alig vártam ,hogy hazaérjen és megcsókoljuk és megöleljük egymást.Így utólag is köszönöm mindenkinek aki gondolt rám ,meglátogatott vagy csak felhívott.Nagyon jól eset.Most itt náluk igaz külön ágyon ,de egymás mellett gyógyulunk,tornázunk ,erősödünk.
Így megismerkedésünk után 6 hónappal Nagyon Szeretem és Szeretjük egymást!

Anna fürdő!

Idén 2009 márciusban a MÁV rendelőben Dr. Virág György doktorúr beutalt az Anna fürdőbe vízalatti gyógytornára mert valószínűleg a kemo tönkretette a csípőm(forgóm).Azért gondolom mert a kezelés befejezése után kezdett el fájni napról napra jobban.Csináltak röntgent ,de annak az eredményét csak szeptember 1-én tudtam visszavinni mert akkora kaptam új időpontot a dokihoz.Heti 3 alkalommal jártam tornázni és már az első alkalommal feltűnt nekem Ő.Elég feltűnő volt a fürdőben ,mert tele van tetoválással meg kicsit extrémebb volt a haja mint a többi fürdőzőnek,ami nem mindenkiben vált ki szimpátiát ,de nekem szimpatikus volt már első látásra is.Már akkor vagy talán a második alkalommal amikor láttam már meséltem barátnőimnek róla sőt még anyumnak is:"hogy van a fürdőbe egy srác aki szimpi nekem".Bármelyik medencében voltam mindenhol láttam.Egy mankóval járt és a járásából láttam ,hogy neki is a csípőjével lehet a gond.Ezután minden alkalommal mikor mentem Ő is ott volt és próbáltam úgy lesni ,hogy Ő ne nagyon vegye észre.Néha találkozott a tekintetünk ,de akkor mindig elcsaptam a fejem,nehogy észrevegye ,hogy őt nézem.Egyszer ott ült közvetlen mellettem a meleg medencében és a szemem sarkából lestem.Amikor az egyik maszirózos medencében voltam és ő meg a melegben akkor is úgy ültem a lépcsőre ,hogy lássam.Egyszer mikor a szaunában voltam már mikor ő is bejött és köszönt mindenkinek ,hogy „Jó napot!” nekem meg külön ,hogy „Szia”.Nagyon jól eset ,de nem gondoltam álmomban se ,hogy Ő felfigyelne rám és még akár lehetne is köztünk valami.Egy pénteki napon bent voltam a fürdőben és még Őt nem láttam,szokás szerint torna után beültem a meleg vízbe mert nem volt jó a szauna.Nem volt hely csak a medence közepén kialakított ülőkén és odaültem.






Jött egy korombéli srác és leült mellettem a lépcsőre és ott beszélgetésbe elegyedett 1-2 idős emberrel.Én figyeltem a beszélgetés mert hát akaratlanul is hallottam meg hát jobb dolgom se voltMikor az idős bácsik elmentek megszólított és beszélgetésbe elegyedtünk.Egyszer csak megjött Ő és odajött mert ismerte ezt a srácot akit most hívjunk „R”-nek.Elkezdtek beszélgetni meg így velem is.Megkérdezte miért járok oda és nagy vonalakban elmeséltem és Én is megkérdeztem tőle.Elmesélte ,hogy Ő már túl van egy csípőprotézis és az miatt jár tornázni.Ahogy beszélgettünk próbált segíteni „R”-nek hogy Én és „R” összejöjjünk ami kicsit rosszul eset mert ezekből már tudtam ,hogy tényleg nem figyelt fel rám(ugye mint már említettem nem is gondoltam ,hogy pont rám fog felfigyelni) és egyrészt ezért is mentem bele,de mégis Rá figyeltem jobban. Persze Ő beszélt végig „R” helyett is szinte.Olyan jó volt hogy mutatta ,hogy kell az úját végighúzni a combomon és két oldalról simogattak.Én zavaromban csak mosolyogtam. Megpróbáltam adni egy esélyt „R” –nek hátha ő nem olyan mint a többi pasi akikkel eddig találkoztam.Előtte csak a férfiak bunkóbb fajtájával találkoztam.Sajnáltam akkor ,hogy nem vele alakult ki a kapcsolat,de legalább már beszélgettem vele.Kb fél 10-től 11 ,fél 12-ig beszélgettünk így hárman mikor Ő elbúcsúzott és elment.Pár perc múlva mi is mentünk és mikor átöltöztünk cseréltünk telefonszámot és elváltunk.Szombaton beszéltem „R”-el telefonon és mondta ,hogy elutazott ezért nem tudunk találkozni és mondta,hogy majd hétfőn benéz a fürdőbe.Ez nekem már akkor nagyon gyanús volt (elég kamu duma)és nem is foglalkoztatott a dolog tovább,de kíváncsi voltam.Amikor mentem hétfőn a fürdőbe természetesen nem jött ezzel elrúgta pöttyöst és nem is foglalkoztam vele tovább.De jött ismét Ő is akkor hétfőn a fürdőbe,de ez már egy másik történet.:D

Kemoterápia!

2007.augusztus 15.-én kaptam az első kemoterápiát ill. másnap mert ekkor kellett befeküdnöm a Női Klinika Onkoterápiás osztályára.Mindig előző nap kellett befeküdni és másnap reggel kötötték be az infúziót.Minden alkalommal ugyanabban a 6 ágyas szobában feküdtem 5 idős nővel.Mindenki elcsodálkozott ,hogy akkor még 23 évesen miért kell ezen átesnem.Én egész jól fogtam fel az egészet,mert talán fel se fogtam igazán mi történik velem.Végig nevettem az egészet.Hála istennek sokan álltak mellettem.Hála istenek mindig volt mellett valaki aki elterelte a gondolataimat az egészről és nem értem rá ezen rágódni,néha azért amikor otthon voltam egyedül elpityeredtem ,de túltettem magam rajta.Ezúton köszönöm szépen mindenkinek aki velem volt vagy gondolt rám és segített átvészelni ezt a 5 hónapot,mert 3 hetente kaptam infúziós kezelést 6 alkalommal.Az első kezelés végeztével megkaptam a receptet amivel a segédeszköz boltban tudtam kiváltani a parókámat.A szüleimet jobban kikészítette ez a dolog mint engem ,de nem mutatták.Próbálták álcázni.Apukámon látszott néha jobban és sajnáltam is ,hogy ezen át kell nekik is esni.A bátyám is telefonált sokszor ,hogy érdeklődjön,hogy vagyok.Sógornőm is rendes volt ,mert segítettek a gyógyszervásárlásban is mert sógornőm apukája is átesett ilyen kezelésen és ő tudott kedvezményesen Avemárt szerezni és így tudott nekem is .Testvérem és sógornőm által és tanácsára kezdtem el szedni az Avemárt és a Culevitet.Köszönöm nekik.Tudom sógornőmmel volt néhány vitánk a gyógyszer szedésével és a betegség miatt fennálló feszültség miatt ,de Én nem akartam a szükségesnél többet foglalkozni a betegségemmel ,mert az csak még rosszabb lett volna.Egy vasárnapi nap kezdett el hullani a hajam és nem mertem megmosni se amíg csak lehet mert hallottam ,hogy akkor jön ki a legtöbb.Ekkor még készítettem pár képet ,utolsó emlékeim hajhullás előtt. :) Amikor beletúrtam a hajamba mindig egyre több maradt a kezemben.Ekkor is hívott tesóm ,hogy nem vagyok még befordulva ,hogy hullik a hajam?.Én mondtam ,hogy nem mert igazából fel voltam rá készülve,tudtam ,hogy ez lesz.Szerdán szántam rá magam ,hogy hajat mosok és ekkor hullott ki a hajam 70%-a.Előtte a hajamat még az erősebb csatokkal se tudtam feltűzni mert nem fogták meg ,szombatra már elég volt 1 hullámcsat is.Aznap este sógornőm dúrta le a maradékot.Majdnem ő sírt közben nem én.Én nevettem akkor is.Akkor már azon nevettem anyukámmal is ,hogy majd úgy fogok fésülködni mint azok az emberek fogat mosni akiknek bolti foguk van….kézben.Megvettem az akkor legjobban tetsző parokát amit sajnos nem sokáig használtam,mert akkor még jól állt ,de később…..pffff.



Én a rosszban is a jót néztem ,hogy majd a kemo alatt majd leadok pár kg-ot mert ugye van miből ,de az ellenkezője történt nálam .:)Még akkor is híztam inkább párat.Mert a kemo felfújt mint egy lufit.Ági barátnőmtől kaptam 4 parókát különböző színűeket.Igaz nem voltak olyanok mint amit a receptre kaptam ,de én mégis azokat hordtam végig.Ágival úgy ismerkedtünk meg ,hogy az akkori párom és az Ő (ekkor már exe) testvérek és így sógornők voltunk elég sokáig.Mégis akkor lettünk nagyon jó barátnők miután az Ő kapcsolata megszakad az akkori sógorommal.Nem szívesen nézem vissza azokat a képeket amik akkoriban készültek.Nekem kemot kővető 2 nap és éjjel nagyon fájtak a térd és boka ízületeim ,annyira ,hogy már sírógörcsöt is kaptam éjszaka a fájdalomtól,de 2 nap után elmúlt.Ezeket leszámítva végig nevettem az egészet ,nem hitték el ,hogy min megyek keresztül.Megfogadtam magamban ,hogy nem fogom hagyni magam.Ami az egész idő alatt rosszabbul viseltem az csak az akkori párom időnkénti viselkedése volt.Én azt vettem észre ,hogy szégyel ,de lehet ,hogy így leplezte az ő félelmeit.Valahol megértem ,de én azt vártam ,hogy ő áll ki mellettem a legjobban.Örültem volna ha nem bánt meg akkor mikor arra a legkevesebb szükségem lett volna.Mellettem volt végül is ,de kezdtünk távolodni is egymástól ez idő alatt .Mire vége lett a kemonak és már jobban is voltam…..nem is éreztem magam betegnek ……és már a hajam is kezdett nőni akkora vége lett ennek a kapcsolatnak több mint 8 év után.Véleményem szerint a betegségem is rájátszott abban ,hogy vége lett ,de nem haraggal váltunk el és a mai napig beszélünk.A kemoterápiás kezelésem mikulás napján fejeződött be és örültem ,hogy túl vagyok rajta.A legrosszabb az egész kezelés alatt az volt ,hogy volt egy nagyon rossz íz a számban ami azóta is néha előfordul.De a lényeg ,hogy túl vagyok rajta és minden OK :D

Életem legrosszabb időszakának kezdete!

A blogom életem legrosszabb időszakának elmesélésével kezdeném.2007. júniusában avval a reménnyel fordultam először a háziorvoshoz mert akkor mindenhez beutaló kellett,ha nem akartam többet fizetni a vizsgálatért,hogy babát várok mert nem jött meg a menstruációm.Ő elküldött a Vasas Szt. Péter utcai orvosi rendelőbe,de ott közölték ha állapotos vagyok az még úgyse látszik és menjek vissza 2 hét múlva.A 2 hét alatt 3 terheségi tesztet készítettem ,de mind negatív lett ,ekkor már kezdtem megijedni ,hogy tényleg baj van.Így is lett Én visszamentem és csinált a doki egy ultrahangot ,s közölte hogy menjek el a nőgyógyászhoz akihez szoktam járni mert cisztikus foltokat lát és ezt ki kell vizsgálni.Még aznap elmentem a Női Klinikára és készítettek még egy ultrahangot ,aminek az eredményét már csak másnap tudtam visszavinni ,mert vége lett a rendelésnek meg mennem is kellett dolgozni.Másnap mikor mentem anyukám elkísért és 2,5 óra várakozás után kijött az aszisztens nő és kérdezte :”nem mondták ,hogy műteni kell és azért kell várni?”.Én mondtam ,hogy nem mondott senki semmit.Pár perc múlva behívott és a doktornő elmagyarázta ,hogy a méhemen látnak valami 5x6x7 cm-es valamit ami szülés után szokott lenni (pedig én még nem is szültem)és ,hogy azt fogják műtéttel eltávolítani.Felküldtek az osztályra ott megkaptam a beutalókat a műtéthez és megbeszéltük ,hogy július 30.-án műtenek.Elintéztem mindent ,az anesztes doktornőnél is voltam.A műtét előtt voltunk nyaralni anyukámmal ,Ági barátnőmmel és az Ő húgával Emesével.Egész héten az járt a fejemben ,hogy nem soká kés alá fekszek.Szombaton hazaértünk és hétfőn mentem a műtétre.Reggel 7-re kellett mennem.Anyukám elkísért.Egy sok ágyas szobába kellett feküdnöm a kórházi hálóingben míg várakoztam a műtétre.Egyszer csak olyan fél 11 körül jöttek is értem.Nem tudom mikor lett vége a műtétnek csak arra emlékszem ,hogy mikor felébredtem az zavart a legjobban ,hogy az oxigénes maszk rajtam van.Mikor bejöttek anyumék utána jött a doktornő is aki műtött,akinek így útólag is köszönök mindent.Akkor elég komás voltam ugye altatás után és akkor mesélte el ,hogy mi történt a műtét alatt.Elmondta ,hogy guye laporoszkopiával kezdték a műtétet és akkor látták ,hogy nem a méhemmel van gond hanem mindkét petefészkemmel és vettek belőle mintát amit rögtön szövettanra küldtek és kiderült ,hogy rosszindulatú daganat van mind a kettő petefészkemen és el kell távolítani és ez miatt gyermekem is csak beültetéssel lehet majd.Ekkor még nem is nagyon fogtam fel kómásan.Emlékszem szerdán volt egy vizit mikor megkérdezte a doktor ,hogy tudom-e mi van velem.Én mondtam ,hogy csak nagy vonalakban és mondta ,hogy megnézi a papírom és visszajön beszélgetni.Jött is és drasztikusan elmondta hogy : „ így mentettük meg az életét”,”gyereke nem lehet soha többet” meg hasonlók,de szó szerint így mondta.Ráadásul olyan kórteremben voltam ahol rajtam kívül 3 császárral szült nő volt és hozták utána a babákat etetni.Én 3 órán keresztül csak sírni tudtam.Anyukám nyugtatott meg már azzal is ,hogy bejött és mosolyogva mondta :”ne tőrödj vele majd veszünk egy babát” és legyintett egyet.Erre elkezdtem mosolyogni.Szombaton engedtek ki a kórházból.Következő héten mikor mentem a szövettan eredményéért akkor mondta el a doktornő ,hogy a hasamban lévő folyadékban és a hasfalamban is találtak rákos sejteket és ezért infúziós kezelést kell alkalmazni.A háziorvostól érdeklődtem utána ,hogy tulajdonképpen ez a kemoterápia.A természetgyógyász nyugtatott meg ,hogy műtét közben persze ,hogy találtak a hasfalamban és a hasamban lévő folyadékban is rákos sejtet mert állitolag olyanok voltak a petefészkeim mint a karfiol ,ahogy hozzáértek mált szét.A kemoterápiát augusztus 15-én kezdték meg.Így kezdődött el életem legrosszabb időszaka amit igazából fel se fogtam.