Kemoterápia!

2007.augusztus 15.-én kaptam az első kemoterápiát ill. másnap mert ekkor kellett befeküdnöm a Női Klinika Onkoterápiás osztályára.Mindig előző nap kellett befeküdni és másnap reggel kötötték be az infúziót.Minden alkalommal ugyanabban a 6 ágyas szobában feküdtem 5 idős nővel.Mindenki elcsodálkozott ,hogy akkor még 23 évesen miért kell ezen átesnem.Én egész jól fogtam fel az egészet,mert talán fel se fogtam igazán mi történik velem.Végig nevettem az egészet.Hála istennek sokan álltak mellettem.Hála istenek mindig volt mellett valaki aki elterelte a gondolataimat az egészről és nem értem rá ezen rágódni,néha azért amikor otthon voltam egyedül elpityeredtem ,de túltettem magam rajta.Ezúton köszönöm szépen mindenkinek aki velem volt vagy gondolt rám és segített átvészelni ezt a 5 hónapot,mert 3 hetente kaptam infúziós kezelést 6 alkalommal.Az első kezelés végeztével megkaptam a receptet amivel a segédeszköz boltban tudtam kiváltani a parókámat.A szüleimet jobban kikészítette ez a dolog mint engem ,de nem mutatták.Próbálták álcázni.Apukámon látszott néha jobban és sajnáltam is ,hogy ezen át kell nekik is esni.A bátyám is telefonált sokszor ,hogy érdeklődjön,hogy vagyok.Sógornőm is rendes volt ,mert segítettek a gyógyszervásárlásban is mert sógornőm apukája is átesett ilyen kezelésen és ő tudott kedvezményesen Avemárt szerezni és így tudott nekem is .Testvérem és sógornőm által és tanácsára kezdtem el szedni az Avemárt és a Culevitet.Köszönöm nekik.Tudom sógornőmmel volt néhány vitánk a gyógyszer szedésével és a betegség miatt fennálló feszültség miatt ,de Én nem akartam a szükségesnél többet foglalkozni a betegségemmel ,mert az csak még rosszabb lett volna.Egy vasárnapi nap kezdett el hullani a hajam és nem mertem megmosni se amíg csak lehet mert hallottam ,hogy akkor jön ki a legtöbb.Ekkor még készítettem pár képet ,utolsó emlékeim hajhullás előtt. :) Amikor beletúrtam a hajamba mindig egyre több maradt a kezemben.Ekkor is hívott tesóm ,hogy nem vagyok még befordulva ,hogy hullik a hajam?.Én mondtam ,hogy nem mert igazából fel voltam rá készülve,tudtam ,hogy ez lesz.Szerdán szántam rá magam ,hogy hajat mosok és ekkor hullott ki a hajam 70%-a.Előtte a hajamat még az erősebb csatokkal se tudtam feltűzni mert nem fogták meg ,szombatra már elég volt 1 hullámcsat is.Aznap este sógornőm dúrta le a maradékot.Majdnem ő sírt közben nem én.Én nevettem akkor is.Akkor már azon nevettem anyukámmal is ,hogy majd úgy fogok fésülködni mint azok az emberek fogat mosni akiknek bolti foguk van….kézben.Megvettem az akkor legjobban tetsző parokát amit sajnos nem sokáig használtam,mert akkor még jól állt ,de később…..pffff.



Én a rosszban is a jót néztem ,hogy majd a kemo alatt majd leadok pár kg-ot mert ugye van miből ,de az ellenkezője történt nálam .:)Még akkor is híztam inkább párat.Mert a kemo felfújt mint egy lufit.Ági barátnőmtől kaptam 4 parókát különböző színűeket.Igaz nem voltak olyanok mint amit a receptre kaptam ,de én mégis azokat hordtam végig.Ágival úgy ismerkedtünk meg ,hogy az akkori párom és az Ő (ekkor már exe) testvérek és így sógornők voltunk elég sokáig.Mégis akkor lettünk nagyon jó barátnők miután az Ő kapcsolata megszakad az akkori sógorommal.Nem szívesen nézem vissza azokat a képeket amik akkoriban készültek.Nekem kemot kővető 2 nap és éjjel nagyon fájtak a térd és boka ízületeim ,annyira ,hogy már sírógörcsöt is kaptam éjszaka a fájdalomtól,de 2 nap után elmúlt.Ezeket leszámítva végig nevettem az egészet ,nem hitték el ,hogy min megyek keresztül.Megfogadtam magamban ,hogy nem fogom hagyni magam.Ami az egész idő alatt rosszabbul viseltem az csak az akkori párom időnkénti viselkedése volt.Én azt vettem észre ,hogy szégyel ,de lehet ,hogy így leplezte az ő félelmeit.Valahol megértem ,de én azt vártam ,hogy ő áll ki mellettem a legjobban.Örültem volna ha nem bánt meg akkor mikor arra a legkevesebb szükségem lett volna.Mellettem volt végül is ,de kezdtünk távolodni is egymástól ez idő alatt .Mire vége lett a kemonak és már jobban is voltam…..nem is éreztem magam betegnek ……és már a hajam is kezdett nőni akkora vége lett ennek a kapcsolatnak több mint 8 év után.Véleményem szerint a betegségem is rájátszott abban ,hogy vége lett ,de nem haraggal váltunk el és a mai napig beszélünk.A kemoterápiás kezelésem mikulás napján fejeződött be és örültem ,hogy túl vagyok rajta.A legrosszabb az egész kezelés alatt az volt ,hogy volt egy nagyon rossz íz a számban ami azóta is néha előfordul.De a lényeg ,hogy túl vagyok rajta és minden OK :D