Az elmúlt fél év!

Május 11.-én hétfőn mint már korábban is említettem a fürdőben voltam a szokásos vízalatti tornán és utána beültem a meleg vízbe szokás szerint.Egyszer csak megjelent Ő és odajött hozzám mikor meglátott és kérdezte mi a helyzet „R”-rel.Én mondtam ,hogy egy kamu dumával lerázott és nem is foglalkozok vele tovább.Onnantól egész dél elött együtt voltunk a fürőben.Elmentünk szaunázni,napozni és beszélgettünk.Kérdezte hogy Őt megnéztem-e egy bizonyos közösségi oldalon.Én mondtam ,hogy nem ,pedig megnéztem mert megkerestem „R” oldalán és még akkor anyukámnak is megmutattam mivel sokat beszéltem róla előtte.Mondta ,hogy jelöljem be és Ő vissza fog igazolni nem úgy mint „R”.Egyszer megkérdezte,hogy :”mi lenne ,ha hazakísérne és jól éreznénk egymást?”Én igent mondtam,mert úgy gondoltam ha máshogy nem de legalább „ 1 napig vele lehetek és jól érezzük magunkat”.Meg is beszéltük ,hogy majd találkozunk délután ,mert nekem mennem kellett a fürdő után a Női klinikára a 3 havontai kontrollra.3 órát beszéltünk meg és mikor megláttam az ablakból ,hogy ott van a megbeszélt helyen akkor mentem le hozzá.Felmentünk hozzám(én ekkor barátnőmnél laktam albérletbe) és nagyon jól éreztük magunkat,sokat beszélgettünk.Mikor ment el mondta ,hogy majd vegyem fel msn-re és majd beszélünk még.Alig vártam ,hogy visszaigazoljon a közösségi oldalon mert csak az után tudtam megnézni az msn címét.Egész este azt lestem.Utána még ott beszélgettünk és megbeszéltük ,hogy másnap is eljön és utána és utána is és a végén már azon kaptuk magunkat ,hogy már néhány cuccát is elhozta.A legtöbb időt együtt nálam töltöttük.Az első időkben mindig azt mondta Attilám,hogy : „szeretlek ,de nem vagyok szerelmes „.Ez a mondat azóta szállóige lett és szoktunk vele viccelődni :) Ez nem is volt baj ,mert én is így éreztem és szerintem ez jobb is ,mert a szerelem az egy fellobbanás két ember közt akik nem is ismerik egymást,de mi előbb szerettük és később lettünk szerelmesek mikor megismertük egymást.Szerintem ez az igazi.Adódott egy lehetőség,hogy elmenjünk Hévízre.Apumtól elkértem az autót és barátnőmet és a kisfiát vittük el és cserébe ott maradhattunk hétvégére.



Nagyon romantikus 3 nap volt.Sétáltunk,bementünk fürdeni a gyógyvízbe ami nagyon jó hatással volt ránk és esténként beültünk valahova.Nagyon jól éreztem magam Attilával.Ezzel ünnepeltük meg ,hogy már 1 hónapja együtt vagyunk.





Mikor hazajöttünk Attila még járt gyógytornára ,nekem lejárt.Mikor ő hazaért a tornáról én már náluk vártam,így ezeken a napokon náluk voltunk ,hétvégente meg a szüleimhez mentünk.A szüleim hamar elfogadták,apum sokat hülyéskedik vele.Nekem augusztusban kellett mennem a következő kontroll vizsgálatra a Női Klinikára.Nagyon jól eset mikor mondta Attila ,hogy félt és el szeretne kísérni.El is jött velem ilyenkor csak a szokásos vizsgálat és vérvétel van.Pár nappal később kellett befeküdnöm a Füll-Orr-Gége Klinikára mert vették ki a mandulámat.Attila bekísért és meg is várta a műtétet .Nagyon fájt a mandulám helye mikor felvittek a szobámba és láttam Attilán ,hogy neki ezt nagyon rossz látni,hogy „szenvedek”.Szerencsére csak 3 napot voltam bent ,de Ő minden nap bejött többször is.Ez tartotta bennem a lelket ,mert nagyon nem szeretem a kórházakat amióta 2 éve elég rendszeresen látogattam.Közeledett a szeptember 1-je amikor mennem kellett vissza a MÁV rendelőbe Virág doktorhoz.Amikor mentem megnézte az áprilisban készült röntgenemet és mondta ,hogy csak a csípőprotézis beültetés segít a fájdalmam megszüntetésén,mert a fájdalomcsillapító az csak ideig-óráig hatásos.Kaptam is beutalót az Ortopédiai klinikára Tep elbírálásra.Ott október 7-ére kaptam időpontot Dr. Sohár Gellérthez.Aznap nagyon elkeseredtem ,mert eszembe jutott ,hogy ez is a kemonak a következménye és nem elég ,hogy akkor végigszenvedtem az egészet most a mellékhatásától is kell.Attila szeptember 10.-én ment a dokijához ,mert a jobb csípőjét is meg kell csinálni.Neki október 14-ére tűzték ki az időpontot mert nála is sürgős a beavatkozás .Közben én megint lejártam vízalatti tornára ,hogy még ha nem is használ ,de legalább áztathatom magam a gyógyvízben.Amikor feküdtem a vízben sokszor végigfutott az agyamon a megismerkedésünk Attilával :) Attila közben intézte a műtéhez szükséges vizsgálatokat.Október 7-én mentem a dokihoz és mikoe megmutattam neki a röntgenemet egyből azt mondta hogy : „pffffúúúú” és mondta ,hogy mindjárt jön megmutatja egy másik dokinak is.Mikor visszajött mondta ,hogy csípőprotézisre van szükségem mert más lehetőség nincs.Nagyon csúnya a röntgenem és ugye az áprilisban készül és azóta sajnos rászorultam ,hogy 1 könyökmankót használjak mert már az nélkül nem tudtam a lakáson kívül elindulni.Említettem neki ,hogy Attilát is műtik a jövőhéten és ekkor többet kérdeztek róla mint rólam.Ezen mosolyogtam.Kérdezte a doki ,hogy :”akar a párjával együtt befeküdni?”.Én azt hittem viccel még az aszisztens nővel mosolyogtunk is ,erre a doki ,hogy most komolyan mert van egy hely a következő hét péntekre(okt.16-ra).Elmondta,hogy sürgős lenne mert valószínűleg a kemo miatt a femurfejem (a combcsont végén a forgó rész)össze eset és elhal a csont.Én belementem mert a következő időpont csak februárra volt és nekem nagyon fájt már.Elkeserített ez a hír is pedig tudtam ekkor már,hogy csípőprotézis vár rám.Megbeszéltük Attilával ,hogy mikor végzek az orvosnál hozzájuk megyek.Mikor leszálltam a troliról Attila már ott várt.Odamentem hozzá és kérdezte mi volt a dokinál.Én mosolyogva mondtam neki ,hogy van egy rossz hírem pedig szívem szerint sírtam volna.Mondtam neki ,hogy jövőhét péntekre kaptam időpontot a műtétre.Erre a hírre kiverte a víz őt is.Nekem aznap megcsinálták a röntgeneket(mellkas és friss csípő),másnap mentem vérvételre és a Női Klinikára friss papírért.A következő pár napban azon gondolkodtunk ,hogy oldjuk meg majd a gyógyulást így ,hogy Attilámat szerdán engem meg utána pénteken műtenek.Előtte megbeszéltük ,hogy majd megyek hozzájuk és segítek neki és mikor már felgyógyul kicsit kiköltözünk együtt a szüleimhez.Most így hirtelen a hétvégén kellett mindent hazapakolnom az albérletből mert amíg én lábadozom amúgy is haza mentem volna ,hogy anyukám tudjon segíteni mert barátnőm akinél laktam ő állandó éjszaka dolgozik és nem is szerettem volna ,hogy ez mellé még nekem is segítenie keljen.Így hétvégén pakoltunk haza,otthon még a szobánkba mindent a helyére tettünk és még a szüleimtől egy egyszemélyes ágyat behoztunk Attiláékhoz ,mert úgy döntöttünk ,hogy náluk lábadozunk addig míg több segítségre van szükségünk.Nagyon sokat dolgoztunk fájós lábbal ,de muszáj volt mert műtét után nem tudtunk volna.Eljött a 13.-a kedd mikor reggel kocsival bevittem Attilát a kórházba,megvártam míg elfoglalja az ágyát és hazajöttem még pakolni meg összeszedni az cuccokat amiket én is viszek a kórházba.Szerdán mikor Attilát műtötték nekem az anesztes doktornőhöz kellet mennem.Ott ültem a folyosón mikor tolták le Attit a műtőbe.Délután mentem be hozzá és nagyon rossz érzés volt látni ,hogy mennyire fáj neki,mert még a spinális érzéstelenítéstől nagyon fájt a feje is.Másnap feküdtem be én is és egész nap járkáltam át hozzá csak az egyik profeszornak nem tetszett és visszaküldött.Eljött a péntek reggel ébredés után bekötötték az infúziót és egyszer csak jöttek értem. 3/4 10-kor toltak be az előkészítőbe ahol megkaptam én is a spinális érzéstelenítést(grincbe érzéstelenítettek) utána irány a műtő.Akkor ébredtem fel először mikor elindították a fűrészt ,de hála istenek el is aludtam mikor már használták is.A következő emlékem ,hogy arra ébredtem,hogy kalapálják a protézist a helyére .Ez elég kellemetlen érzés volt.Utána kértem az altató orvost ,hogy engedje le a kezem ami a fejem felet volt felkötve mert már nagyon fáj.Leengedte és poénosan azt mondta „de ha lehet ne simogassa a doktor urat „ Ezen mosolyogtunk.Pár perccel később már vették is le rólam azokat az anyagokat amivel le voltam takarva és toltak vissza a kórterembe.Attilával csak a nővérek által kaptunk hírt egymásról meg jöttek a szüleim és mentek át hozzá is és az ő anyukája is jött át hozzám is.Meg minden nap amíg nem tudtunk mozogni beszéltünk pár percet telefonon.Szombaton apukám áttolta Attilát ,hozzám és nagyon jó volt végre látni.Sajnos csókot nem tudtunk váltani ,de legalább már megfogtuk egymás kezét.Vasárnap a nővérek segítségével el kellett kezdeni járkálni és én erőt vettem magamon és átsétáltam hozzá.Ekkor végre megöleltük,megcsókoltuk egymást.Nagyon jó érzés volt.Utána már esténként együtt néztük a tv-t.A hosszú hétvége előtt mindkettőnket hazaengedték.Attilának még volt egy érfestése hazaindulás előtt mert bevették egy gyógyszerkísérleti programba.Én már itthon voltam náluk mikor ő megjött.Alig vártam ,hogy hazaérjen és megcsókoljuk és megöleljük egymást.Így utólag is köszönöm mindenkinek aki gondolt rám ,meglátogatott vagy csak felhívott.Nagyon jól eset.Most itt náluk igaz külön ágyon ,de egymás mellett gyógyulunk,tornázunk ,erősödünk.
Így megismerkedésünk után 6 hónappal Nagyon Szeretem és Szeretjük egymást!