Életem legrosszabb időszakának kezdete!

A blogom életem legrosszabb időszakának elmesélésével kezdeném.2007. júniusában avval a reménnyel fordultam először a háziorvoshoz mert akkor mindenhez beutaló kellett,ha nem akartam többet fizetni a vizsgálatért,hogy babát várok mert nem jött meg a menstruációm.Ő elküldött a Vasas Szt. Péter utcai orvosi rendelőbe,de ott közölték ha állapotos vagyok az még úgyse látszik és menjek vissza 2 hét múlva.A 2 hét alatt 3 terheségi tesztet készítettem ,de mind negatív lett ,ekkor már kezdtem megijedni ,hogy tényleg baj van.Így is lett Én visszamentem és csinált a doki egy ultrahangot ,s közölte hogy menjek el a nőgyógyászhoz akihez szoktam járni mert cisztikus foltokat lát és ezt ki kell vizsgálni.Még aznap elmentem a Női Klinikára és készítettek még egy ultrahangot ,aminek az eredményét már csak másnap tudtam visszavinni ,mert vége lett a rendelésnek meg mennem is kellett dolgozni.Másnap mikor mentem anyukám elkísért és 2,5 óra várakozás után kijött az aszisztens nő és kérdezte :”nem mondták ,hogy műteni kell és azért kell várni?”.Én mondtam ,hogy nem mondott senki semmit.Pár perc múlva behívott és a doktornő elmagyarázta ,hogy a méhemen látnak valami 5x6x7 cm-es valamit ami szülés után szokott lenni (pedig én még nem is szültem)és ,hogy azt fogják műtéttel eltávolítani.Felküldtek az osztályra ott megkaptam a beutalókat a műtéthez és megbeszéltük ,hogy július 30.-án műtenek.Elintéztem mindent ,az anesztes doktornőnél is voltam.A műtét előtt voltunk nyaralni anyukámmal ,Ági barátnőmmel és az Ő húgával Emesével.Egész héten az járt a fejemben ,hogy nem soká kés alá fekszek.Szombaton hazaértünk és hétfőn mentem a műtétre.Reggel 7-re kellett mennem.Anyukám elkísért.Egy sok ágyas szobába kellett feküdnöm a kórházi hálóingben míg várakoztam a műtétre.Egyszer csak olyan fél 11 körül jöttek is értem.Nem tudom mikor lett vége a műtétnek csak arra emlékszem ,hogy mikor felébredtem az zavart a legjobban ,hogy az oxigénes maszk rajtam van.Mikor bejöttek anyumék utána jött a doktornő is aki műtött,akinek így útólag is köszönök mindent.Akkor elég komás voltam ugye altatás után és akkor mesélte el ,hogy mi történt a műtét alatt.Elmondta ,hogy guye laporoszkopiával kezdték a műtétet és akkor látták ,hogy nem a méhemmel van gond hanem mindkét petefészkemmel és vettek belőle mintát amit rögtön szövettanra küldtek és kiderült ,hogy rosszindulatú daganat van mind a kettő petefészkemen és el kell távolítani és ez miatt gyermekem is csak beültetéssel lehet majd.Ekkor még nem is nagyon fogtam fel kómásan.Emlékszem szerdán volt egy vizit mikor megkérdezte a doktor ,hogy tudom-e mi van velem.Én mondtam ,hogy csak nagy vonalakban és mondta ,hogy megnézi a papírom és visszajön beszélgetni.Jött is és drasztikusan elmondta hogy : „ így mentettük meg az életét”,”gyereke nem lehet soha többet” meg hasonlók,de szó szerint így mondta.Ráadásul olyan kórteremben voltam ahol rajtam kívül 3 császárral szült nő volt és hozták utána a babákat etetni.Én 3 órán keresztül csak sírni tudtam.Anyukám nyugtatott meg már azzal is ,hogy bejött és mosolyogva mondta :”ne tőrödj vele majd veszünk egy babát” és legyintett egyet.Erre elkezdtem mosolyogni.Szombaton engedtek ki a kórházból.Következő héten mikor mentem a szövettan eredményéért akkor mondta el a doktornő ,hogy a hasamban lévő folyadékban és a hasfalamban is találtak rákos sejteket és ezért infúziós kezelést kell alkalmazni.A háziorvostól érdeklődtem utána ,hogy tulajdonképpen ez a kemoterápia.A természetgyógyász nyugtatott meg ,hogy műtét közben persze ,hogy találtak a hasfalamban és a hasamban lévő folyadékban is rákos sejtet mert állitolag olyanok voltak a petefészkeim mint a karfiol ,ahogy hozzáértek mált szét.A kemoterápiát augusztus 15-én kezdték meg.Így kezdődött el életem legrosszabb időszaka amit igazából fel se fogtam.