1 hét Kecskeméten!

1 nap

Hétfőn kellett befeküdni a kórházba ,a doki úgy mondta ,hogy fél 9-re érjek oda.Mi kb 9 körül értünk oda ,út közben még megálltunk reggelizni is.A kórház olyan mint egy labirintus és mikor megtaláltuk az osztályt a 2. emeleten ahol jelentkezni kellett a nővérke azt sem tudta ,hogy milyen műtét lesz .Én mondtam el amit tudok a műtétről és a papírjaim közül kiválogattuk azokat amik kellenek nekik. Elég fejetlenül volt összehozva ez az egész. el kellett menni az 5.-re az anesztes doktornőhöz és beszélni vele ő elmondta ,hogy lesz az altatás meg ilyesmiket.Nagyon rendes volt még meg is kérte a liftbe beszálló beteghordót hogy vigyen már le minket (Attila is feljött velem)ne kelljen már a csípőprotézissel sétálnunk. Ezt a liftet csak azok tudták hívni akiknek van hozzá kulcsuk.Az első 3 emeletre meg sétálgassanak csak a kismamák és a betegek.Utána megkaptam az ágyam és el kellett mennem vérvételre a földszintre.Közbe anyáék a közeli patikába fáslit venni ,mert ezt ugye előre nem mondták ,hogy kelleni fog mondjuk gondolhattam volna.
anyáék és Attila utána elmentek haza kb 10 órakor.Ebédre ma csak egy kis leves levét ehettem és utána meg kellett inni a hashajtót utána egész nap legalább 2 liter folyadékot (édeset mert hogy nem is ehetek ) kb 2-3 óra után hatott is a hashajtó .Később megint el kellett menni az anesztes doktornőhöz és ekkor már az egyik szobatársammal mentem akit szintén kedden műtenek.A doktornő mondta ,hogy én leszek az első így fél 8-kor visznek a műtőbe.Míg a szobatársam volt bent a dokinál engem hívott Edit sógornőm és nevettünk ,mert mondta ,hogy ahogy ismer én már pénteken felszállok majd a buszra és megyek haza :).Attilával és anyával is elég sokat beszéltem ma telefonon.Attila mondta ,hogy mondta a haverja akivel én is beszélgettem szombat este(aki hasonló dologgal foglalkozik mint a reiki)hogy este lefekvés elött is és reggel is mondjam el az "Üdvözlégy Máriát".Én így is tettem . Estére már nagyon izgultam a mütét miatt de azért elég jól tudtam aludni.A szobában 2 csajt műtöttek aznap és láttam ,hogy mi vár rám majd és mondtam Attilának ,hogy nem kell feljönnie a műtét napján mert úgyse nagyon engedik be és azért az egy percért kár.

2. nap

Reggel ahogy mondták fél 8-kor jöttek értem és vittek a műtőbe.Oldalamra fektettek még azon az ágyon amin felvittek és úgy akarták megszúrni a gerincérzéstelenítést ,de mint utólag kiderült nem tudták valamiért.Mondjuk már a protézisműtétemnél is nehezen szúrták meg de ott ülve próbálták és húztak ellőre itt meg csak oldalvást fekve domborítanom kellett.Ez után már csak az az emlékem amikor felébredtem és még rajtam volt az oxigén maszk.Kb 3 óra volt mikor annyira magamnál voltam ,hogy felhívtam Attilát aki nagyon megörült a hívásnak.Utána megint alvás később hívtam anyáékat is.Ami a legjobban zavart ,hogy kaptam gyomorszondát amit az orromon vezettek le és nagyon irritált mert úgy éreztem mintha ki akarna esni pedig ugye egész lent volt a gyomromban.Éjszakát is átaludtam.

3 nap

Ma reggel is arra ébredtem ,hogy irritál az orromból kijövő cső.Mikor jöttek reggel lázmérésre a nővérkék meg ágyat húzni akkor fel kellet kelnem és csak a csapig kellett elsétálnom mosakodni.Még nem akartak a folyosó másik végébe elsétáltatni mosakodni.Elég nehéz volt mert nagyon húzódott még a hasam,de azért jól ment.Itt az ágyakban csak az a fejed feletti kapaszkodó van és azzal elég nehéz felkelni.A szegedi Női Klinikán volt az ágy végéhez kötve egy húzóka és azal fel tudtuk húzzni magunkat.Attilával és anyával is elég sokat beszéltünk telefonon meg nagyon sokan hívtak és sms-t is sokat kaptam.A reggeli vizitkor mondta a vizitelő doki ,hogy ki lehet venni az orromból a csövet mert nem jött ki belőle semmi.A nővérke húzta ki .Én azt hittem tényleg már csak az orromban van mert úgy éreztem ,de mikor elkezdte kihúzni elég szar volt.Éreztem végig ahogy a gyomromból jön ki a cső.Kiderült ,hogy meg volt hajolva a cső és azért nem tudott kijönni belőle semmi.Meg is akadt a vége,mondta a nővérke ,hogy ha nem tudja kihúzni akkor majd csak sebész vagy nem tudom milyen doki szedheti ki.Belenézet a számba is ,hogy látja-e a végét.Utána megint meghúzta és végül kijött de nagyon rossz volt.Ráadásul még ami a csőben volt trutyi azt is végighúzta a torkomon.Ki kellett fújnom az orromat ,de nem tudtam elég intenzitással fújni mert hát fájt akkor a hasam és így nem jött ki minden ami maradt.Valószínűleg ez a trutyi is lerakodott a torkomon.Ebédre már ehettem óvatosan egy kis krumplipürét,hogy legyen valami a gyomromban mert hát a székletnek is be kell majd indulni és hát kaja nélkül nehéz lesz.Bejött közben a doki aki műtött és nézte ,hogy a hasamból is ki lehet szedni a csöveket és a katétert is ki lehet húzni.Később bejött és mindenkihez odaült és elmondta mi történt a műtéten nagy vonalakban mert hát ő műtött mindenkit a szobában.Nekem elmondta ,hogy a daganatból amit tudott kivet ,de szét van szóródva a hasamban és nem akart mindent egyszerre mert ki kellett volna rakni a végbelemet is a hasamra,ezért most vár rám elvileg 4 kemo és utána még egy műtét, de hát gondolom a szövettan után derül ki ,hogy biztosan menyi és milyen kemora lesz szükség.Ebéd után már jött is a gondolom ügyeletes kis doki és kivette a csöveket a hasamból.Később a nővérke húzta ki a katétert.Délután kaptam infúziót és attól kb óránkét mennem kellett a wc-re és egész jól mentem.Az esti vizitnél már a doki is megjegyezte ,hogy nagyon szépen gyógyulok mert meg akarok gyógyulni.A szobatársaimmal is beszélgettünk és meséltem nekik ,hogy miken mentem már keresztül és ők is mesélték ,hogy most mivel lettek műtve.Sajnos mindenkinek hasonló gonddal műtöttek.Az egyik szobatársamat most először műtötték és kiderült,hogy majd menni-e kell kemora.Mi Ildivel (akivel egy napon műtöttek)mondtuk el a mi tapasztalatainkat a kemoval kapcsoltban.Rajta is végigfutottak azok a gondolatok amik gondolom mindenkit akivel ez megtörténik ,hogy "miért pont én?","mit tettem ,hogy ezt érdemlem?" és hasonlók.Attila is jött de még nem volt látogatási idő és pár perc múlva elment és visszajött a látogatási időben.Utána feljöttek anyáék is .